Kellemes napot olvasók!

A lecsóevők országában is érhetik meglepetések az embert. Én ma egy negatív meglepetésről szeretnék beszámolni, vagyis nem feltétlen negatív, de "kedvromboló" lehet az, amit én írok.
Itt van a nyár és ennek az emberek többsége örül. Az iskolások szüneten vannak, a munkások egy, esetleg két hét szabadságot kapnak, hogy el tudjanak menni nyaralni a családdal, vagy, hogy tudjanak pihenni otthon.
A nyarat én személy szerint sosem kedveltem, csak azt a részét, hogy nem kell az iskolában szenvedni.
Frissen végzett középiskolásként, nem tudok örülni a nyárnak egyáltalán, habár szeptembertől még tanulok kettő évet, de ahogy hallottam az már laza lesz(barátaim oda járnak, ahol fogok tanulni és innen tudom a részleteket).
Bármilyen rossz ezt hallani, de én a telet várom, habár nekem már az ősz közepe is jó lenne.Bízom benne, hogy vannak olyanok akik szintén így vélekednek, de nyílván azok kevesebb létszámban. Tudni kell rólam azt, hogy én nyaranta sosem írok verseket vagy novellákat, mert egyszerűen valamiért nem megy.Ősz közepétől, egészen tavasz végéig szoktam írogatni és valóban akkor jókat írok(Ezt mások mondják.Igyekszem nem egoista módon írni).A tél számomra a legszebb évszak és akkor a legjobb írnom egy pohár meleg kávé vagy tea mellett.Olyan ez az egész nálam, mint egy rituálé, de én szeretem.Ha éppen egy hosszabb irományon dolgozom és tél van, akkor gyakran kitekintek az ablakon, pláne ha esik a hó, mert egyszerűen gyönyörű.Az ősz is fontos évszak számomra, mert akkor van a születésnapom és általában akkor kezdek írni, egészen május végéig.
Szeptembertől májusig szinte mindennap írok valamit, először papírra, majd a blogomra.A kevésbé jókat, nyilván nem publikáltatom, de megőrzöm őket, hiszen azokat is én alkottam és ezeket igyekszem átírni egy sokkal jobbra, ami már nekem is tetszik és publikálható.

Hamarosan újra jelentkezem.
Kellemes napot.