"Tán irigyek volnánk rájuk, hogy ők játszhatnak, mi meg küzdünk azért, hogy játszhassunk?"

Gondolkodtam sokat, hogy vajon hosszú évekig, miért nem tudtam általam kedvenc magyar színészt megnevezni. Nos, ennek rendkívül egyszerű az oka: Mind leírjuk őket, pedig fogalmunk sincs arról, hogy ők is mennyit dolgoznak.

A külföldi, főleg amerikai és angol színészeket a magyar ember is százával tud felsorolni és ebből a fele általa kedvelt színész. Elfelejtjük azt, hogy a mi színészeink őrzik a magyar hagyományokat és igyekeznek minket egyes darabokkal a színházba csábítani, de mi, vagy nem megyünk, vagy nem tehetjük meg. Persze vannak olyanok, akik megbecsülik őket és a színház varázsát imádják, de vannak olyanok is, akik csak pénzköltés céljából ülnek be egy-egy darabra. Ki tudja? Tán irigyek volnánk rájuk, hogy ők játszhatnak, mi meg küzdünk azért, hogy játszhassunk? Nekik sem könnyű, hisz van olyan színész itt magyar honban, aki még a rezsit is alig tudja fizetni, de mégis a színpadon van és szerepel.
Sokáig én sem kedveltem egy magyar színészt sem, addig, amíg nem kezdtem el bizonyos interjúkat megnézni, vagy épp a „Hogy volt?!” Című műsort, aminek nagy rajongója vagyok.
Tőlük lehet tanulni, hisz ők nincsenek folyton a magyar címlapokon és nem mennek át celeb verzióba, mert ők nem a hírnévre hajtanak, hanem, hogy színpadon legyenek és elkápráztassanak minket, melynek ők igenis örülnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.