Üdv olvasó nép!
Adam Jayk vagyok és mindenekelőtt nagy köszönet illeti Lennox barátomat, aki bevett a csapatba.
A részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy most itt vagyok és csak írom ami az ujjaimból kifér.
A címből ítélve egy kicsikét bensőséges lesz a mai téma(ez a mondat kicsit Mónika show-s, de nem akarok ilyet éreztetni.)
Mellesleg még mielőtt belevágnék, el kell mondjam, hogy író vagyok és költő. Erre büszke is vagyok.
A témához hozzátéve beszélnék kicsit magamról.Tizenöt nyomorult év kellett ahhoz, hogy megismerjem igazán magam, persze sokan mondják, hogy még változni fogok, de nem hiszem, mert túlságosan tetszik nekem ez a személyiség. Biztos azt hinnétek, hogy valami kedves és értelmes ember vagyok, aki boldog és bla,bla.., pedig ebből a három tulajdonságból csak az értelem az ami teljes mértékben megvan bennem.Kedves is vagyok, vagyis tudok az lenni. A boldogságom pedig nem egyenlő a jó kedvemmel. Ezek mellett egoista vagyok és arrogáns is, de kit izgat...ja és vicces embernek tartom magam.
Nos, ennyit rólam.(Biztosan meresztitek a szemeteket vagy épp a szemöldökötöket húzogatjátok miközben kijelentitek:"Micsoda egoista b.rom állat ez".
Higgyétek el, nem izgat.)
Talán vannak olyan emberek akik emiatt nem is fogják tovább olvasni a mai írásomat, de mégis teszek egy próbát és írok.
Nos, eljátszottam egy picit a gondolattal, hogy vajon hányan vágjátok rá az: "Ismerem-e magam?"kérdésre az "igen"-t. Kérlek benneteket, hogy még mielőtt válaszolnátok magatoknak, egy kicsit olvassatok tovább.
Rengetegen vannak olyanok, akik nem ismerik önmagukat és valóban az élet folyamatosságára bízzák magukat és várják azt a bizonyos csodát. hogy majd rálelnek önmagukra.
A nagy többség, még a rengetegnél is több ember azt hiszi, hogy ismeri magát, de nem. Váltig állítja, hogy ő ilyen és olyan, de egyáltalán nem ez mutatkozik meg és tulajdonképpen saját magát hazudtolja meg, mert éppen szépíteni akar a tényeken, vagy valóban tényleg semmi fogalma nincs semmiről, pedig mondják az értelmesebb egyének, hogy "igen, te ilyen és olyan vagy", de nem akarják, vagy épp nem tudják ezt elhinni
vagy, ha el is hiszik, próbálják leplezni.
Kevesen vagyunk olyanok, akik valóban rálelnek önmagukra és ez egy hosszú folyamat.Tudjátok a művészek azért lesznek már fiatalon tehetségek, mert kifejezik magukat a művészetek bizonyos ágaiban(korán)és valóban...látják(vagy hallják, ha zenész az illető)magukat az alkotásaikban. Én tulajdonképpen máshogyan leltem rá önmagamra és a verseimben csak egy töredéket olvashatnak rólam(azt, hogy a szerelem és a nő számomra isteni dolog).A regényeim és különféle nem verses írásaim, már többet mutatnak meg belőlem, ezért is hamar elterjedt bizonyos körökben az én stílusom. A fentiekben, amit leírtam magamról valóban az vagyok és, aki megismer váltig állíthatja, hogy ez így van.
Visszatérve az önmegismerésre, a szüleitek vagy épp mások amiket mondanak, meghallgathatjátok, mert valóban ők olyannak látnak titeket, de vigyázzatok azokra akik direkt negatív képet akarnak rólatok festeni.
Végezetül: Ha saját magatokról akartok jellemzést mondani, sose kezdjétek úgy: "Azt hiszem..."
kezdjétek így:"Sokan mondták már..."Mert az "Azt hiszem"-től a falra lehet mászni, higgyétek el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.