Itt ez a vers melyet tegnap írtam kb egy óra alatt. Egyik ismerősöm ajánlotta A halott menyasszony című Tim Burton által készített filmet. Bizarr stílusú karakterei és története végre megihletett. Victor itt ez a kéz kezdetű mondata elindított bennem valamit. Pedig még sosem ihletett meg egy film sem. Eddig. Bár nem hittem, hogy valaha megnézek egy Burton filmet. De lám mégis. Régebben 2-3 éve kezdtem el verseket írni. Akkor még percek alatt összeálltak a sorok. Volt, hogy egy óra alatt megírtam 3 "szerelmes verset". Ezzel azonban szenvednem kellet, mivel igyeksztem követni az irodalmi formákat, szabályokat. Leírom benne bánatom és vágyam. Régebben bár nem sokszor, de nagyot csalódtam a lányokban. Ezek az emlékek még ma is élénken élnek elmémben. Viszont bár látom magam előtt a kudarcot igyekszem pozitívan tekinteni a jövő felé. Erről szól a vers is. És a végére a szerelem iránti vágyam is leírtam. Íme:

 

Itt ez a...

Itt ez a kéz.

Mely védelmet, biztonságot adna,

Tudja, e céllal sokakat taszítana.

Pedig egy érintésért mindent megadna,

Gyengédséggel, lágyan mindent viszonozna.

 

Itt ez a szem.

Mely bár sokszor kereste párját,

Már látja keserves kudarcát.

Senki, sem mert még belenézni,

Szívet még nem tudott rabul ejteni.

 

Itt ez a szív.

Melyben a szerelem lángja éledezett,

Külseje még erős, de már repedezett.

Sokszor csalóka volt a születendő láng,

Felületét karcolta megannyi lánc.

 

Itt vagyok jómagam.

Aki szeretnék valakit végre szeretni,

Szívem valakijéhez odaszegezni.

Nem vett még senki sem komolyan,

Szeretnék végre élni: BOLDOGAN!