Évértékelés.

2012.12.30. 20:40


Először is Sikerekben gazdag és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak.
Eltelt 2012 és nem volt semmiféle világvége sem. Egy meteor és egyéb Földpusztító dolog sem jött a közelünkbe,
szóval ismét szuperhősök lettek a Földlakók.



Brékó, brékó itt Jayk bácsi, olvastok engem?
Ha olvastok, olvassatok, ha nem, hát nem.
2012-nek 10 pontból adok egy 6-ost.
Sok jó történt, de több volt a rossz sajnos.


Sok minden történt 2012-ben: Obamát újra megválasztották az USA-ban, Vilmos herceg feleségül vette Kate Middletont, aki hálája jeléül.
Decemberben bemutatták a Hobbit című filmet stb, stb.

Számomra meghatározó események 2012-ben:

Levetítették a Kaliforgia című amerikai sorozat 5.évadát, Schmitt Pál doktoria megegyezett Nikolaj Georgiev bolgár sporttörténész tanulmányának szövegével,
illetve Klaus Heinemann tanulmányának egyes részeivel, ezért lemondatták, Sztankay István színművészt választották a Nemzet Színészévé.
Elhunyt Gruber Hugó, valamint Hollósi Frigyes, megszereztem az érettségimet és Újságírói OKj-s suliba mentem. Szeptember 21-én betöltöttem
a 20. életévemet és még sorolhatnám.

Nyilván mindenkinek van kisebb, nagyobb terve 2013-ra, így gondoltam megosztom veletek néhány tervemet:
Kiadni a verseskötetemet, Márciusra befejezni a regényemet, több öröm és boldogság bevonzása.

Kívánom, hogy jövőre mindnyájatoknak sikerüljön az, amit elterveztetek.

TALÁLKOZUNK 2013-BAN!!!

UŰkapszula I.

2012.11.01. 20:38

Simonnál /az álarcos manusnál/ Simon kapszula, nálunk általam Unalom Űző kapszula kerül bevezetésre. Ide kerülnek az olyan spontán szösszenetek amiknek mondanivalójuk van de nem akarunk neki nagy feneket keríteni. Több téma szerepel benne amik bár nem kapcsolódnak egymáshoz mégis van értelmük. Csapjunk is bele!

Érzelmi egyveleg

2012.09.28. 21:18

Megkezdődött az iskola és vele együtt az ősz is. Idén először éreztem azt, hogy nem akarom, hogy vége legyen a nyárnak. Hisz minden az utolsó hónapra jött össze. Egy buli, egy találkozás, mozizás és nyaralás is. Fájó szívvel, de búcsút intettem a nyár méz édes élményeinek. Ilyenkor kezdődik a feketeleves. Megkezdődik a börtön. Azaz a suli. Végül is ez önmagában nem para, de az elvárásoknak, követelményeknek megfelelni az már annál inkább megerőltető. A tovább után elolvashatjátok a teljes cikket. Jó szórakozást hozzá!

Ilyen volt a nyár...

2012.09.02. 19:17

Ez az idei nyár is sajnos véget ért. Ez alaklomból felvetettem az ötletet kollégáimnak, hogy valami nagyobb volumenű dolgot illene alkotni. Arra jutottunk, hogy ki-ki leírja a nyarát, tapasztalatait, élményeit és azt, hogy a jövőben miről fog írni. Én foglalom össze mind hármunk élményit. Engem ért ez a megtiszteltetés. Lennox nem kíván nyilatkozni ennyit azonban hátrahagyott: "Nekem nincs miről írni, de majd hamarosan összeütök valamit a blogra." Hogy mit azt ne kérdezzétek. Kezdeném is az én beszámolómmal.

Mostanában sokat gondolkodom jelentős, illetve kevésbé jelentős dolgokon.
Első, a napokban feltörő gondolatom az Üvegtigris című filmhez kapcsolódik. Mindenki úgy kezeli ezt a filmet, aki persze csak úgy nézi, hogy "de jó kis vígjáték, sok nevetés, ha ha ha".
Nos, amellett , hogy vannak benne poénok és tényleg vicces, mégis megállapítottam, hogy ez valójában egy dráma.
Az Üvegtigris büfé tulaja Lali, ott tengeti a kis életét, mondhatni távol a civilizációtól, hisz alig van vendége, és aki éppen arra jár, persze a barátokon kívül, az mind hamar lelécel, szóval vendég semmi, bevétel alig.
A barátok tartják Laliban a lelket és ők is ugyanabba a kategóriába sorolhatók, mint ő, hisz mindnyájan elvágyódnak
valahova máshova, de csak várnak a nagy szerencsére, ami sosem jön el.
Erről a filmről, a Godot-ra várva című Samuel Beckett könyv jut eszembe.
A két főhős folyamatosan várja Godot-ot, aki nem jön el.Nos, Laliék is várnak valamit, ami nem jön el.
Annyi különbség van a két történet között, hogy Lali számtalanszor ki tudott volna mászni ebből a várakozásból,
de mikor a szerencse már a markában volt, mégis kicsúszott belőle például:
Lali mindennap lekapart egy sorsjegyet, de egyszer sem nyert, majd egy napon nekikezdett egynek, de ő 100 forintért a rendőrnek adta, aki ezzel 1 millió forintot nyert.
A másik példa, mikor 16 ezer forintért eladott egy két millió forintot érő vasat, egy gyűjtőnek.
A szerencse mindig Lalinál volt, de ő sosem élvezhette.A barátai is ki akartak törni a megszokott életből, de így ők sem tudtak.Beérték Lalival, az Üvegtigrissel és a sörrel.

Emellett sokféle gondolat hagyja el a számat, aminek akkor abban a helyzetben lehet, hogy semmi értelme, de
később mégis érezteti hatását, mintha a jövőről beszélnék, mintha tudnám mikor mi lesz, pedig ezek csak gondolatok, melyek szerencsére/szerencsétlenségre bekövetkeznek.



Magyar Színészeink.

2012.07.31. 13:07

"Tán irigyek volnánk rájuk, hogy ők játszhatnak, mi meg küzdünk azért, hogy játszhassunk?"

Gondolkodtam sokat, hogy vajon hosszú évekig, miért nem tudtam általam kedvenc magyar színészt megnevezni. Nos, ennek rendkívül egyszerű az oka: Mind leírjuk őket, pedig fogalmunk sincs arról, hogy ők is mennyit dolgoznak.

A külföldi, főleg amerikai és angol színészeket a magyar ember is százával tud felsorolni és ebből a fele általa kedvelt színész. Elfelejtjük azt, hogy a mi színészeink őrzik a magyar hagyományokat és igyekeznek minket egyes darabokkal a színházba csábítani, de mi, vagy nem megyünk, vagy nem tehetjük meg. Persze vannak olyanok, akik megbecsülik őket és a színház varázsát imádják, de vannak olyanok is, akik csak pénzköltés céljából ülnek be egy-egy darabra. Ki tudja? Tán irigyek volnánk rájuk, hogy ők játszhatnak, mi meg küzdünk azért, hogy játszhassunk? Nekik sem könnyű, hisz van olyan színész itt magyar honban, aki még a rezsit is alig tudja fizetni, de mégis a színpadon van és szerepel.
Sokáig én sem kedveltem egy magyar színészt sem, addig, amíg nem kezdtem el bizonyos interjúkat megnézni, vagy épp a „Hogy volt?!” Című műsort, aminek nagy rajongója vagyok.
Tőlük lehet tanulni, hisz ők nincsenek folyton a magyar címlapokon és nem mennek át celeb verzióba, mert ők nem a hírnévre hajtanak, hanem, hogy színpadon legyenek és elkápráztassanak minket, melynek ők igenis örülnek.

A J.L.B.-ről

2012.07.22. 18:27

jlb_1342973684.jpg_720x405

Hirtelen eszembe jutott a Jah Loca Bomba(J.L.B.)csapata és arra gondoltam írok róluk egy cikket.
Nos, néhány éve Török Balázs(BigB), Bécsi Patrik(Patron Ravice) és Kása Zsolt(Mc Dirty) megálmodta a J.L.B.-t és nagy tervekkel el is kezdték írni a szövegeket. A srácokról tudni kell, hogy nekem jó barátaim és ők valóban normális magyar hip-hop zenéket hoznak össze, nem úgy, mint egyes elismertebb magukat MC-nek nevező emberek.Ez a csapat mindent a rajongóiért tesz, nem pedig a hírnévért és a pénzért. 
A J.L.B., műfaját illetően latin hip-hop&underground rap, ami itt Magyar honban ritkaság számba megy.
A srácok jószívűek és igaz hitüek. Ők még hisznek abban, hogy normális rapköltészettel tudnak majd érvényesülni és személy szerint én is hiszek bennük. Mai napig a fejemben van a karácsonyi számuk első mondata, amely így hangzik:
"Yo, megint itt vagyunk ember,
nyomatjuk a szövegeket J.L.B. szlenggel".
Ők is a Semmelweis Ignác Humán Szakközép Iskola És Gimnázium tanulói, akár csak én voltam, amíg idén le nem érettségiztem. Itt ismerkedtem meg velük és egy nagyszerű barátságot kötöttem mindhármukkal.
A srácok már túl vannak néhány fellépésen, így a színpad már nem idegen számuka és egyszer a következőt mondták nekem:
"Egy élmény, a tömeg örül és megőrül.Egyszerűen elvarázsol."
Tudni kell, hogy nem egy PECSA-ban és nem is egy FŐNIX csarnokban léptek fel, de ezek a kis fellépések nekik  olyan élmény volt, mintha nagyszínpadon léptek volna fel.
Én további sok sikert kívánok nekik és éljen az igazi magyar zene, habár van benne latinos beütés, de a szöveg magyar és a szívük is az.

Itt ez a...

2012.07.22. 17:27

Itt ez a vers melyet tegnap írtam kb egy óra alatt. Egyik ismerősöm ajánlotta A halott menyasszony című Tim Burton által készített filmet. Bizarr stílusú karakterei és története végre megihletett. Victor itt ez a kéz kezdetű mondata elindított bennem valamit. Pedig még sosem ihletett meg egy film sem. Eddig. Bár nem hittem, hogy valaha megnézek egy Burton filmet. De lám mégis. Régebben 2-3 éve kezdtem el verseket írni. Akkor még percek alatt összeálltak a sorok. Volt, hogy egy óra alatt megírtam 3 "szerelmes verset". Ezzel azonban szenvednem kellet, mivel igyeksztem követni az irodalmi formákat, szabályokat. Leírom benne bánatom és vágyam. Régebben bár nem sokszor, de nagyot csalódtam a lányokban. Ezek az emlékek még ma is élénken élnek elmémben. Viszont bár látom magam előtt a kudarcot igyekszem pozitívan tekinteni a jövő felé. Erről szól a vers is. És a végére a szerelem iránti vágyam is leírtam. Íme:

 

Itt ez a...

Itt ez a kéz.

Mely védelmet, biztonságot adna,

Tudja, e céllal sokakat taszítana.

Pedig egy érintésért mindent megadna,

Gyengédséggel, lágyan mindent viszonozna.

 

Itt ez a szem.

Mely bár sokszor kereste párját,

Már látja keserves kudarcát.

Senki, sem mert még belenézni,

Szívet még nem tudott rabul ejteni.

 

Itt ez a szív.

Melyben a szerelem lángja éledezett,

Külseje még erős, de már repedezett.

Sokszor csalóka volt a születendő láng,

Felületét karcolta megannyi lánc.

 

Itt vagyok jómagam.

Aki szeretnék valakit végre szeretni,

Szívem valakijéhez odaszegezni.

Nem vett még senki sem komolyan,

Szeretnék végre élni: BOLDOGAN!

Hármunk nevében

2012.07.13. 16:33

Vulpex megmondta...és milyen jól is tette. A cikk isteni volt és igen, úgy érzem joggal használhatom ezt a kifejezést. A cikk eleje felkeltett bennem néhány gondolatot, amit szeretnék megosztani veletek, természetesen nem arra gondolok, hogy ő szerinte jobbnál jobb dolgokat írok, hanem a negatív hozzászólásokkal kapcsolatos rész keltett fel bennem gondolatokat/sorokat. Nos, úgy gondolom, hogy eme írásomban mindhármunk nevében beszélhetek, hiszen ahogy elnézem egy rugóra jár az agyunk. Tudjátok, annak ellenére, hogy nem érdekelnek, mégis tetszenek nekem ezek az általatok írt kritikák. Én ezeket két csoportba sorolnám.
Az első ilyen csoport a "Nyavalygós negatív" kritika, amelyek engem valóban hidegen hagynak és csak nevetek rajtuk. A második ilyen csoport az "Észérveket felhozó negatív" kritika, amelyek normál hangnemben íródnak és értelemmel vannak tele, annak ellenére, hogy negatívum ként szolgál. Az ilyen emberekkel lehet értelmesen "vitázni". Van köztetek valaki, akinek a nevét most nem említeném, de ő ide tartozik és megmondom őszintén, tetszett amit írt. Én kultúráltan vissza írtam neki és megköszöntem azt, hogy hozzászólt a cikkemhez.
Az ilyen kritika egyben építő jellegű és elgondolkodtató is lehet.Még meg kell azt is említenem, hogy valóban normális és ésszerű példákat hozott fel, habár még mindig nem győzött meg, de legalább beszélgettünk(írogattunk).

A másik dolog amiről szeretnék írni, az maga a "Megmondom A Magamét" csapat.
Mi nem vagyunk filozófusok, sem istenek, sem orvosok...mi egyszerű hétköznapi emberek vagyunk, akiket bevonzott a művészet ezen ága(is) és mindhárman úgy gondoljuk, hogy igen, nekünk írnunk kell.
Rólam már tudjátok, hogy írói és költői pályára igyekszem és publikáltatom a műveimet, a másik két kollégám munkájáról, majd ők beszámolnak, ha úgy gondolják.
Mi nem akarjuk megváltani a világot, hanem csak hozzá akarunk valamit tenni, amitől mi úgy érezzük, hogy valóban szebb és jobb lehet, annak ellenére, hogy sorra kapjuk a negatív kritikákat.
Vulpex barátom és kollégám az előző írásában rálelt egy igen fontos részre, mégpedig a "Facebook-os részre"
amely eszembe juttatta azt, hogy, ugyan mi is használjuk, de mégis támadjuk.Nos, ennek nagyon egyszerű oka van, hogy miért van bennünk ez a groteszk érzés.
A Facebook eleinte remek dolog volt, hiszen az emberek kényelmesebben ráleltek az ismerőseikre(és gyorsabban), mint IWIW-en vagy akár a MyVIP-en.
Fejlettségben is lesöpörte az előző kettőt, habár ezt követően az IWIW és a MyVIP is változtatott a külsején, hogy olyan legyen, mint a facebook.
Természetesen ez a próbálkozás nem jött be, hanem inkább a MyVIP lassú halálát hozta el. Az IWIW még mindig kedvelt hely sokaknak, de a Face toronymagasan vezet még mindig.
Személy szerint, mikor én elkezdtem használni a facebook-ot kitöltöttem néhány kvíz játékot, de nem sokat csak egyet-kettőt.Ezt követően zenéket posztoltam és idézeteket, amelyek tetszettek és netalán még rám is jellemzőek voltak, majd az emberek a facebook hatására meghülyültek és mindenféle hülyeséget kiposztoltak, legyen az egy "Like, ha megtaláltad a sok 9-es mellett a 8-ast", vagy akár egy semmitmondó és egyben gusztustalan kiírás. Szerintem senkit sem érdekelnek az ilyen dolgok...jómagam értelem kedvelő ember vagyok és, ha meglátok egy valóban normális idézetet, akkor azt természetesen kedvelem, mert szép, vagy, ha valaki kiposztol egy gyönyörű tájképet, azt is kedvelem, mert szintén gyönyörű.
A viccekkel sincs bajom és, ha találok egyet,olykor-olykor el is olvasom és egy jót nevetek.
Volt nemrég egy negatív kritika amit szintén én kaptam.Nagyjából ez állt benne: "Támadod a facebook-ot, mégis "fan" oldalt csinálsz."
Nos, ehhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy mivel a facebook ennyire elterjedt közösségi portál lett és az ismerőseim nagy része a napból 10 órát ott tölt, így kénytelen vagyok velük ott kommunikálni és ott megnézetni velük a verseimet vagy éppen novelláimat.
Személy szerint én nem sok mindent csinálok eme közösségi portálon, csak zenét posztolok, kirakok egy jó képet legyen az tájkép, vagy egy filmből való kép, esetleg elolvasom néhány kollégám vagy kedves barátom (ÉRTELMES)kiírást, vagy kedvelgetek olyat ami valóban méltó arra.
Sajnálatos módon a facebook-on való terjeszkedés sikeresebb, mint a google-n vagy más portálokon és mi mindhárman megragadjuk ezt, mert mutatni akarunk valamit magunkból.

További kellemes napot.


Szex, szerelem, gyengédség

2012.07.11. 19:43

Mióta utoljára írtam, újabb értékes taggal bővült a Megmondó. Kollégám, Ádi csak ontotta, és ontja magából, na persze billentyűzete segítségével a jobbnál jobb, sokatokban ellenszenvet keltő cikkeket. Lennox is írt egy rövid, de eszméletlen jó és tömör bejegyzést az életről. Gondoltam ideje nekem is előrukkolnom valamivel. És egy mostanság egyre fontosabb témakört vázolnék fel nagy vonalakban. És ha csak negatív, sértő kritika jut eszetekbe, attól kíméljetek meg! Bár tudom, hogy számíthatok arra, hogy kapok ilyen megjegyzéseket, hogy,,Ki vagy te?” „Te baromi nagy filozófus, biológus lehetsz. Mit képzelsz magadról?”  „Menj szexelj és utána mondd el a véleményed?”  „Van neked életed ember? Egyáltalán volt már csajod te szerencsétlen?” Szóval az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket kérném mellőzni! Igyekeztem rövidre fogni, de nem sikerült. Maga az emberi létnek egyik fő célja a fajfenntartás. Ám, hogy eljussunk addig, hogy gyerekünk lehessen elég hosszú, rögös és gyakran veszélyes utat kell bejárnunk.

Mi lesz ha...?

2012.07.02. 15:05

Egy közelmúltban való beszélgetés során, egy osztálytársam, és egy tanárom is megkérdezte tőlem, hogy mi lesz, ha valóban összejön mindaz amit én elterveztem. Nos, elsősorban ez a kérdés az író pályára vonatkozott. Nem gondolkodtam el azon, hogy mit is kellene ilyenkor mondanom, mert tudtam azt, hogy mi a helyén való válasz.Természetesen hálás leszek mind azoknak akik hittek bennem, akik valóban jónak gondoltak erre a szakmára és nagyon hálás leszek azoknak akik segítettek ezen a bizonyos úton/ezen a bizonyos létrán feljebb juttatni.Ezt követően eszembe jutott, hogyha kiadják a könyvemet, vagy éppen a verses kötetemet, akkor személyesen szeretnék egyet átnyújtani azoknak akik segítettek és hittek bennem, például az Osztályfőnökömnek, akivel nagyon sokat beszélgettem erről és hisz benne, hogy egy napon, amikor majd betér egy könyvesboltba, ott lesz egy könyvem, amit ő leemel a polcról és megvesz.Az írás mellett én a zenével is foglalkozom. Írtam néhány dalszöveget, amely szintén tetszett az ismerőseimnek és az ismeretleneknek is.
Miután leérettségiztem énekből, az osztályfőnököm és néhány osztálytársam, aki hallott, azt mondta: "Ezt is csinálnod kellene".Ennek természetesen megörültem, hiszen jó érzés, ha elismerik az embert és tetszést mutatnak a "munkássága" iránt.A zenéhez még annyi kapcsolat fűz, hogy egy ideig doboltam és még annyi, hogy nagyon sok zene hatással volt rám és ihletet adott egy-egy vers vagy éppen más iromány megírásához.

Köszönöm, ha elolvassátok. :)

További kellemes napot.

(Megtörtént eseményeken alapszik)

Néhány nappal ezelőtt Papp Ádámmal, azaz Adam Jayk-el készítettem egy interjút, amiben számos információt tudtam meg róla.

Az interjú nem volt betervezve, én csak bementem egy pubba és Adam ott iszogatott a pultnál.

Az egyik barátom mesélt róla, hogy rengeteg verset és gondolatot ír a blogjára és más irodalmi portálokra.

A barátom elmondása szerint egy regénnyel is készül.

Ezek után megkerestem az interneten Adam blogját és beleolvasgattam. Igazán rendkívülien ír, de vannak versei amiket nem értek vagy épp nem tetszenek.

Gondoltam odamegyek hozzá és megismerkedek vele, hátha tényleg olyan érdekes ember ahogyan azt hallottam.

Leültem mellé és kértem én is egy olyan italt amit Adam ivott, hátha ezzel felkeltem az érdeklődését és elkezdünk beszélgetni.

Amikor kikaptam az italt, Adam semmi reakciót nem mutatott csak ült tovább és iszogatott.

Arra gondoltam, hogy lehet hagyni kéne a fenébe ezt az egészet és mikor megittam az italt, felém fordult.

- Finom volt?

Elmosolyodva válaszoltam:

- Igen, nagyon ízlett.

Ekkor ő visszamosolygott és ivott tovább, majd úgy gondoltam, hogy belekezdek abba, amibe szerettem volna.

- Adam Jayk, ha nem tévedek.

Adam ekkor elnevette magát és igennel felelt.

- Ritka mikor valaki így szólít.

- Talán hallott rólam vagy olvasott tőlem valamit?

Én csak álltam és bólogattam majd megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve nekem adnia egy interjút.

- Ki tudna ellenállni egy ilyen szép nőnek, aki ráadásul úgy kezdeményez, hogy azt kéri amit én iszom?

Ettől a mondattól kicsit elpirultam, hiszen ezek szerint egyből leesett neki, hogy akarok tőle valamit.

Körbe néztem, hátha találok valami helyet ahol meg tudjuk csinálni az interjút. Éppen akkor egy férfi állt fel

az egyik sarokban lévő box-ból amit egyből  kinéztem magunknak.

- Nem lenne kedve velem oda ülni, hogy megcsináljuk az interjút?

Adam bólogatott, majd szólt a pultosnak, hogy a következő pohár italt az asztalunkhoz kéri.

Leültünk a box-ba és az első kérdésem az volt, hogy mit kérdezhetek tőle.

Adam gondolkodott és csak ennyit mondott:

- Bármit, ami jól esik.

Félreértés ne essék én nem vagyok újságíró csak gondoltam meginterjúvolom Adam-et.

 

Kérdező (K)

Adam Jayk (A.J.)

 

K:

- Először is, hogy vagy?

A. J:

- Köszönöm, remekül habár egy kicsit fáradtan, de nem érdekes.

K:

- Miért ülsz itt?

A.J.:

- Igazándiból fogalmam sincs, gondoltam bejövök ide és megiszom pár pohár italt

és majd haza megyek vagy ki tudja hova.

K:

- Szeretsz lézengeni?

A.J.:

- Épp itt volt az ideje, hogy egy kicsit lézengjek, az utóbbi időben úgy éltem mint egy remete.

Hétvégenet otthon, hétköznap a suliban és otthon.

K:

- Látom, nagyon szereted az alkoholt.

A. J.:

- Természetesen!

Kedvencem a sör, a jó borok, a whisky és a vodka.

K:

Sokat vagy részeg?

A.J.:

- Nem igazán szoktam berúgni csak nagyon ritkán.

K:

- Más káros szenvedélyed van esetleg?

A.J.:

- Igen, dohányzom.

K:

Illegális dolgok?

A.J.:

- Régebben Marijuana-ztam, de az óta leálltam vele és nem hiányzik.

K:

Őszintének vallod magad?

A.J.:

- Többnyire igen sőt általában igazat mondok, de egy évben ötször hazudok.

K:

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról.

A.J.:

- Gyereknek aranyos voltam és nyugodt.

Az óvodában senkivel sem játszottam, de viszont én voltam az első a csoportban aki tudott olvasni

Aztán, hipp-hopp, bekerültem az általános iskolába.

Az első suli ahova jártam azt fél év múltán miután odakerültem bezárták, a másikban utált az osztályfőnököm és anyám napi rendszerességgel járt be, mert én elmondtam, hogy milyen aljas dolgokat mondott rólam az a némber.

K:

- Miért tehette ezt veled?

A.J.:

- Talán mert okos voltam és zavarta, hogy az ő fia hülye volt, ezt a nagyapám is állíthatja aki ott dolgozott, mit gondnok.

Azután átkerültem a harmadik suliba és ott a három legszebb évemet töltöttem.

Itt voltam először szerelmes és már akkor elkezdtem az udvarlást. Hajhúzogatás helyett énekeltem a lánynak és szerenádot adtam, mint egy kis lovag.

Itt tanultam meg focizni és itt fedezték fel a jó énekhangomat.

K:

- Tudsz énekelni?

A.J.:

- Mondhatni tudok.

Volt egy pár együttesem ahol doboltam és énekeltem.

K:

Dobolsz is?

A.J.:

- Csak doboltam pár évig, de azt is abbahagytam pedig három vagy négy évvel ezelőtt még zenészi álmokat kergettem.

K:

- A harmadik iskolából miért mentél el?

A.J.:

- Sajnos elköltöztünk Zuglóból, mert a szüleim itt Kőbányán vették meg a lakásunkat amiben jelenleg is élünk immár 6 éve.

A negyedik iskolában végeztem az általános iskolai tanulmányokkal és emellett meg kell, hogy említsem azt, hogy itt viszont a három legszörnyűbb évemet töltöttem.

Utáltam az osztálytársaimat, mármint a nagy részét.

A középiskolától reméltem, hogy majd jön a változás szele és jött is.

Nagyon jó osztályba kerültem és három jó évet töltöttem el ott, aztán sajnos megbuktam.

Az iskolából nem mentem el, de az első két hétben minden új osztálytársamat utáltam kivéve akik velem buktak és tulajdonképpen nem azért utáltam őket, mert rossz emberek, hanem azért mert zavart az, hogy nem a régiekkel vagyok és itt jött a forduló pont ugyanis akikkel az osztályban jóba voltam azokból csak egy ember maradt meg aki továbbra is jóba maradt velem, a többiek le sem szartak.

Hülye kis érdekbarátok voltak, de nem bánom, hogy vége lett a barátságnak, mert utólag rájöttem, hogy mennyire ostobák.

Most pedig itt vagyok és egy hónap választ el az érettségitől, ami remélem, hogy zökkenő mentes lesz.

 

K:

- Várod a végét?

A.J.:

- Részben igen, mert az érettségi bizonyítványomat meg akarom kapni, másrészt viszont nem főleg most, mert lett néhány fontos ember az életemben az osztályból.

K:

- Mesélj róluk.

A.J.:

- A padtársam nagyon fog hiányozni mert vele mindig lehet ökörködni és nagyon értelmes srác.

Ő is olvassa a blogomat és az új írásaimat és mindig megkérem, hogy véleményezze.

Aztán van egy lány akit én barom csak November óta vettem észre, hogy milyen gyönyörű, milyen okos és milyen aranyos. Nagyon megtetszett nekem és nagyon megszerettem.

K:

Mesélj egy kicsit erről a lányról.

A.J.:

- Próbálom rövidre fogni, mert róla rengeteget tudnék mesélni.

Azaz igazság, hogy mikor hirtelen ráébredtem, hogy nekem tetszik, akkor neki éppen barátja volt.

Mindig figyeltem őt akárhányszor csak lehetett, de én barom sosem mentem oda, hozzá, hogy megkérdezzem, hogy van vagy ilyesmi. Beértem annyival, hogy láthatom.

Aztán egyszer csak megtört a jég és egy este rám írt, hogy tudnék-e neki segíteni.

Akkor pont részeg voltam és lehet jobb is , hogy azon az estén nem beszéltünk többet mert akkor kegyetlenül elmondtam volna neki, hogy mit érzek iránta.

Fura módon akkor nagy részegségemben kicsit megkönnyeztem, mert rohadtul hiányzott és persze most is miközben róla mesélek.

Másnap is beszéltünk, de csak nagy általánosságokban majd az egyik késő délutáni napon elmondtam neki, hogy tetszik nekem.

Kicsit féltem, hogy talán soha többé nem fogunk beszélgetni, de attól féltem a legjobban, hogy majd elkerül.

Persze nem így történt és nagyon jó barátok lettünk, de én még mindig úgy szeretem, ennek ellenére tiszteletben tartom az ő döntését, hogy ő nem úgy szeret és eszem ágába sincs rányomulni vagy idegesíteni ezzel.

Az egyik nap megkért, hogy írjak neki verset....nehéz volt, de megírtam és igyekeztem a legszemélyesebben és lélekmegérintőbben írni róla/neki.

Kaptam tőle egy kis cetlit amit mindennap elolvasok és a következő áll benne:

"Nagyon szép lett a vers, köszönöm szépen.

Örökké megőrzöm majd... =) <3 És bármikor számíthatsz rám!

Puszi érte! =)"

Ebben a pár sorban annyi szeretet van, hogy az már szinte leírhatatlan.

Még ezen az estén beszélgettünk és azt mondta, hogy annyira szép lett a vers, hogy megkönnyezte.

Én ezt nem akartam hiszen ki akarja megsiratni azt az embert akit nagyon nagyon szeret.

Ha örömében sír az ember az más, de ez inkább a bánatnak szólt.

Hiszen tudja, hogy mit érzek és mindig elmondom neki a kisebb-nagyobb gondjaimat.

 

K:

- Fú!

Ez nagyon őszinte volt.

A.J.:

- Őszintén is gondolom, teljes szívemből.

K:

- Mintha könnyes lenne a szemed.

A.J.:

- Igen...mert hiányzik.

K:

- Milyen a szerelmi életed?

A.J.:

- A most elmondottak alapján nem éppen jó persze azelőtt voltak barátnőim és elvoltam velük akár egy hétig akár két hónapig.

K:

- Két hónap volt a leghosszabb kapcsolatod?

A.J.:

- Nem nevezném feltétlen kapcsolatnak, de igen.

K:

- Mi fog meg egy nőben?

A.J.:

- Igazából bármi mert imádom a nőket és tényleg elég egy szempár vagy egy gyönyörű arc esetleg egy csábos mosoly.

K:

- Akiről meséltél, ő mivel csábított el? Mivel keltette fel a figyelmed?

A.J.:

- Először csak a szeme aztán az egész arca ami olyan akár egy csodálatos angyalé.

Igazából nekem a szemszín mindegy, mert az a rendkívüli, hogyha belenézel és érzed, hogy valami különleges dolog fogott el.

Aztán az édes hangja és a mérhetetlen nagy szíve, na meg a kedvessége csábított el.

K:

- A mostani életed milyen?

A.J.:

- Nem is tudom...olyan semmilyen.

Többnyire otthon vagyok és írom a verseket vagy a gondolatokat, esetleg írom a regényemet és azt hiszem ennyi.

Az iskolában eltengetem az időt és elvagyok.

K:

- Mit remélsz a jövődtől?

A.J.:

- Csupa jót mert mostanában sok rossz vagyis inkább kellemetlen dolog történt velem vagy épp a családdal.

Mostanában nagyon sokat vagyok szomorú, mert egyre inkább kilátástalannak látom a dolgokat és általában az életet.

K:

- Az írásaidtól mit remélsz?

A.J.:

- Nagyon remélem, hogy majd sokan olvassák, többen mint most és esetlegesen azt is remélem, hogy a regény írásból vagy a versírásból meg fogok tudni élni, habár sokan azt mondják, hogy nehéz, de én mégis megpróbálom.

Van egy ismerősöm aki bekerült a filmes szakmába és olvasta pár írásomat.

Nagyon tetszettek neki és jelenleg azt tervezzük, hogy az egyikből filmet csinálunk.

K:

- Mi a címe annak az írásnak?

A.J.:

- Marhajó Menyegző.

K:

- Miről szól?

A.J.:

- Nem akarom lelőni a poént.

Nézd meg a blogomat, ott van fent, hisz ha elmondanám, nem lenne annyira érdekes, de biztosíthatlak, hogy vicces és romantikus.

K:

- Minden hosszabb sztoridat meg akarod filmesíteni?

A.J.:

- Nem feltétlen, de a Marhajó Menyegző vászonra való és szerintem majd a regényem is megfilmesíthető lesz.

K:

- Mi a regényed címe?

A.J.:

- Memoár

K:

- Mikor kezdődött nálad az írás felé való érdeklődés?

A.J.:

- 12 éves koromban vagy talán előbb megírtam egy 1 oldalas kis történetet amibe a magyar celebeket és  az akkor híres külföldi karaktereket összeszedtem és mindenféle hülyeségeket írtam bele, de szerintem vicces.

Aztán folytattam az írásokat és emellett elkezdtem verseket írni és novellákat amiket valami oknál fogva elégettem Ráckevén ahol a nagyszüleim laktam, mert én rossznak gondoltam őket.

Amik megmaradtak, azok szintén felkerültek a blogomra.

K:

- Milyen híres írók vagy költők voltak/vannak rád hatással?

A.J.:

- Ady Endre, József Attila, Paul Coelho,

K:

- Mikor kezdted el írni a regényedet?

A.J.:

- 2010 Novemberében.

K:

- Mikor tervezed, hogy befejezed?

A.J.:

- Őszinte leszek, fogalmam sincs.

Amikor elkezdtem írni akkor a saját számítógépemen írtam meg Jegyzettömbben és

mióta nincs gépem azóta annyira nincs meg a regényírás varázsa habár a múltkor elkezdtem a

második fejezetet.

K:

- Gyakran jön az ihlet a regényhez?

A.J.:

- Talán hihetetlenül hangzik, de amikor az első fejezetet csináltam minden csak úgy jött,

egy percre sem gondolkodtam el, hogy mit kellene írnom, mert minden egyből jött.

Amikor elfáradtam vagy éppen ettem akkor abbahagytam és mikor visszaültem csak pötyögtem a gombokat

és meg sem álltam, mintha nem is én irányítottam volna magam.

K:

- Wáo!

Tehetséget érzel?

A.J.:

- Amikor végeztem az első fejezettel, akkor éreztem igazán, hogy nekem az írással kell foglalkoznom és

Nem a zenéléssel vagy mással.

Az az érzésem, hogy ha kész leszek, akkor siker lesz.

K(Ekkor kifogytam és hirtelen eszembe jutott egy teljesen nem ide való kérdés):

- Mit gondolsz a politikáról?

A.J.:

- Nem tudom, hogy jött ide, de szarok a politikára és b.ssza meg az összes politikus.

K:

- Ez kicsit bunkó volt.

A.J.:

- Nem akartalak megbántani, ne haragudj csak így jött ki.

 

Ekkor az órámra néztem és csodálkoztam, hogy elszaladt az idő.

- Adam, egy élmény volt. Köszönöm az interjút.

Adam rám mosolygott és úriember módjára kézen csókolt, majd odament a pulthoz és fizetett. Gyors léptekben hagyta el a pub-ot.

Valóban különleges embernek találtam és remélem, még összetalálkozom vele.

Az élet

2012.07.01. 16:11

Kinyitod a szemed, meglátod a világot, meglátod a szeretteidet. Lassan rájössz, hogy élsz. Megismered a családtagjaidat, magát a szeretetet. Becsukod a szemed. Álomba szenderülsz. Az élet szép.

Óvodába jársz. Az első társadalmi élményeidet megszerzed. Körbevesznek a barátok, megtanulod mi az a barátság. Körbevesznek az ellenségek, megtanulod mi az a konfliktus. Élvezed a játékokat, élvezed a társaid jelenlétét, szereted, hogy gyerekek vesznek körül. Lefektetnek az oviba, becsukod a szemed, elalszol. Az élet szép.

Félelem vesz körül. Az ismeretlentől való félelem. Rájössz, hogy búcsút kell intened az óvodától, hogy továbbhaladj az életben. Üdvözölnöd kell az iskolát. Belépsz az iskola kapuján. Új barátokat szerzel. Megtanulod a betűket, megtanulsz írni, megtanulsz számolni. Megtanulod az alapokat. Megismered a tisztelet fogalmát. Megtapasztalod a szerelem örömét. Rájössz, hogy egy lány kezét megérinteni jó érzés. Azt hiszed az általános iskola pokoljárás. Hazamész, megtanulsz, elalszol. Az élet szép.

Az iskola padban ébredsz. Ráeszmélsz, hogy 15 éves vagy. Rájössz, hogy tinédzser lettél. Egy újabb élet az életeden belül. Próbálsz más lenni mint mások. Fáj a különbözőség. Tanulsz, barátokkal vagy, tanulsz, bulizol, tanulsz, a tanárral feleselsz, tanulsz, megkóstolod a tinédzser szerelmet. Azt hiszed ez örökké tart. Szakítasz. A szíved kiszakad, csalódtál az egész világban. Meg akarsz halni. Soha többé szerelem – mondod te. Fáj az élet. Azt hiszed, hogy mindez örökérvényű fájdalom. Rájössz, hogy a boldogság csak egy pillanat, majd továbblépsz. A tanári kar előtt ülsz. Kétségbe vagy esve, félsz. 1 nap múlva fogod a kezedben érettségi bizonyítványt. Kikapcsolsz, bulizol, örülsz az életnek, a fiatalságnak. Lefekszel az ágyadba. Elalszol. Az élet szép.

Felkelsz. Gyenge vagy. Belenézel a tükörbe. Az arcod ráncos, a hajad ősz. A lakásodat elönti a némaság. Leülsz a kanapédra. A szemeid könnyeznek. Az élet szép, de rövid. 

2012.07.01

2012.07.01. 12:14

writers-block.jpg_3008x2000

Kellemes napot olvasók!

A lecsóevők országában is érhetik meglepetések az embert. Én ma egy negatív meglepetésről szeretnék beszámolni, vagyis nem feltétlen negatív, de "kedvromboló" lehet az, amit én írok.
Itt van a nyár és ennek az emberek többsége örül. Az iskolások szüneten vannak, a munkások egy, esetleg két hét szabadságot kapnak, hogy el tudjanak menni nyaralni a családdal, vagy, hogy tudjanak pihenni otthon.
A nyarat én személy szerint sosem kedveltem, csak azt a részét, hogy nem kell az iskolában szenvedni.
Frissen végzett középiskolásként, nem tudok örülni a nyárnak egyáltalán, habár szeptembertől még tanulok kettő évet, de ahogy hallottam az már laza lesz(barátaim oda járnak, ahol fogok tanulni és innen tudom a részleteket).
Bármilyen rossz ezt hallani, de én a telet várom, habár nekem már az ősz közepe is jó lenne.Bízom benne, hogy vannak olyanok akik szintén így vélekednek, de nyílván azok kevesebb létszámban. Tudni kell rólam azt, hogy én nyaranta sosem írok verseket vagy novellákat, mert egyszerűen valamiért nem megy.Ősz közepétől, egészen tavasz végéig szoktam írogatni és valóban akkor jókat írok(Ezt mások mondják.Igyekszem nem egoista módon írni).A tél számomra a legszebb évszak és akkor a legjobb írnom egy pohár meleg kávé vagy tea mellett.Olyan ez az egész nálam, mint egy rituálé, de én szeretem.Ha éppen egy hosszabb irományon dolgozom és tél van, akkor gyakran kitekintek az ablakon, pláne ha esik a hó, mert egyszerűen gyönyörű.Az ősz is fontos évszak számomra, mert akkor van a születésnapom és általában akkor kezdek írni, egészen május végéig.
Szeptembertől májusig szinte mindennap írok valamit, először papírra, majd a blogomra.A kevésbé jókat, nyilván nem publikáltatom, de megőrzöm őket, hiszen azokat is én alkottam és ezeket igyekszem átírni egy sokkal jobbra, ami már nekem is tetszik és publikálható.

Hamarosan újra jelentkezem.
Kellemes napot.

Kezdés: 23:59
Ne haragudjatok, hogy már megint írok. Mondjuk egyáltalán nem izgat, hogy haragszotok-e vagy sem, legalább többet olvastok.
Nos, a többségetekre kurvára haragszom és hiába meresztgetitek a szemeteket, attól még Jayk, azaz én gyűlöllek titeket.Ne aggódjatok, mindjárt ki is fejtem, hogy miért. Az emberiség többsége napról napra hülyébb lesz és biztos vagyok benne, hogy közületek is van ilyen. Játszátok a nagymenőt, az okosat és intelligenset, de én csak a barom állatot látom bennetek, bármennyire tepertek nem vagytok többek nálam...és talán soha nem is lesztek. Tudjátok az emberek kisebb része odafigyel a dolgokra, ellenben azokkal akik le sem szarják a másikat és, ha csak egy kis segítséget is várnak el tőlük, inkább elmennek, elfutnak.Jelezném, hogy ezek vagytok ti elfajzott "emberek". Nem bűn segíteni higyjétek el csak ti érzitek cikinek, de ha visszagondoltok, hogy kiskorotokban nektek is segítettek, egy kicsit mégis magatokba szálltok véleményem szerint.
Amikor édesanyátok a szaros seggeteket törölte ki, ő nem érezte cikinek, vagy ha épp járni kellett megtanítani titeket az sem volt ciki, de nektek az már szánalmas ha segítetek azon aki rászorul. A másik ami felháborít, hogy senki felé sem mutattok egy fikarcnyi tiszteletet sem. Elvártok mindent, de, hogy valamit ti is megtegyetek az már luxus.
És végezetül még annyi: Kedves férfi társaim eléggé csúfos hírt közlök veletek: A nők éveken belül megszégyenítő számban lesznek erősebbek, és hogy miért?
Mert a sok férfi elbuzul, már fiatalabb korában pl: szőrtelenít, idióta feszülős ruhákat hord és olyan akár egy nőies férfi, habár ő váltig állítja, hogy nem meleg, de mégis elég langyosan öltözik.
A nők szeretik, ha egy férfin látszik a férfiassaág, mert nem hinném, hogy mindenki ezekre az úgynevezett "Páwákra" bukna ráadásul ez a szó még helytelen is, mert a Páwa az szimpla "v" betűvel van nem "w"-vel.
A további jó estét.

Vége: 0:28
 

Te átkozott Facebook

2012.06.27. 22:46

Üdv újra olvasók!

Nagyon belelendültem az írásba úgy érzem, de ezzel nincs is semmi baj, addig a pontig, amíg a közlések nem hülyeségekről szólnak. Én általában szeretem az értelmes dolgokat, persze velem is lehet hülyülni, ez nem is kérdés. Sok marhaságba benne vagyok, de a józan ész mindig megmarad, akármennyit is iszom.
Nos, ami már egy ideje dühít, egy szóval: FACEBOOK, persze nem a megléte, hanem az dühít, hogy mivé vált ez a "jó" közösségi portál. Eleinte amikor megcsinálták nyilván az volt a cél, hogy az emberek tudjanak közvetlenül beszélgetni chat-en az ismerőseikkel, vagy épp megtalálni a rég "eltűnt barátokat". Ez a mai napig megvan, de itt van ez a kis ablak ahova lehet írni, hogy: "Mi jár a fejedben?"
Ez egy olyan kérdés, amire én szerintem normálisan kell válaszolni, vagy épp normális dolgokat kell kiírni.
Gondoljunk bele, a mai napon több mint 100 000 ember használja unaloműzésre a facebook-ot.
Ezzel nem lehet vitatkozni, hiszen belépünk az oldalunkra és elárasztja az egész falat a sületlen, semmitmondó, like-olni való értelmetlen dolog.
Néhány példa: "Like, ha szeretsz, Olvasd el a következő idézetet, ha igaz rád like-old, Oszd meg te is, mert ha nem, akkor a holnapi napod balszerencsés lesz"
Erre csak annyit mondok: - Na ne bassza már!
Nehogy már egy kiírás meghatározza az én holnapi napomat, vagy egy like könnyítsen egy ismerős lelki állapotán.
EZ HÜLYESÉG! Nyilván az értelmes ember tudja azt, hogy őt ki szereti és nem egy like fogja eldönteni, mert a másik oldalról az is visszaüthet, hogy csomóan unalomból like-olnak.
A másik dolog ami kegyetlenül felidegesít, az nem más, mint az agyonvert állatokról, vagy bántalmazott gyerekekről feltöltött képek. Miért kell ezzel szennyezni és terhelni a facebook-ot? Pontosan ezek miatt a spam-eknek nevezett szennyeknek köszönhető a facebook romlása pl: kilép magától, lefagy, chat nem működik. A sok barom állat csak kiposztolja és megosztja a szarságokat és hülyeségeket. Mi pedig szegény értelmesek csak nézzük, vagy ha nem bírjuk idegekkel rácsapunk a klaviatúrára és töröljük ezeket az aberált személyeket.
A harmadik dolog, ami talán a legjobban felidegesít, hogy az emberek elfelejtettek írni. Folyamatosan hangulatjeleket küldenek, rövidítenek és hosszá járulnak anyanyelvünk romlásához(és ha tovább folytatódik, akkor halálához is).Képzeljük el, hogy mindenki rövidítve beszél.Már manapság is a sok fiatal segg pl a "nem tudom"-ot így mondja: nemtom, vagy a kedvenc "hagyjál már" = haggyá má'
És akinek van egy kis esze valóban kiakad ezen és joggal.
Na a viszont látásra, olvasásra.
 

Ismerem -e magam?

2012.06.27. 00:46

Üdv olvasó nép!
Adam Jayk vagyok és mindenekelőtt nagy köszönet illeti Lennox barátomat, aki bevett a csapatba.
A részletekbe ne menjünk bele, a lényeg, hogy most itt vagyok és csak írom ami az ujjaimból kifér.
A címből ítélve egy kicsikét bensőséges lesz a mai téma(ez a mondat kicsit Mónika show-s, de nem akarok ilyet éreztetni.)
Mellesleg még mielőtt belevágnék, el kell mondjam, hogy író vagyok és költő. Erre büszke is vagyok.
A témához hozzátéve beszélnék kicsit magamról.Tizenöt nyomorult év kellett ahhoz, hogy megismerjem igazán magam, persze sokan mondják, hogy még változni fogok, de nem hiszem, mert túlságosan tetszik nekem ez a személyiség. Biztos azt hinnétek, hogy valami kedves és értelmes ember vagyok, aki boldog és bla,bla.., pedig ebből a három tulajdonságból csak az értelem az ami teljes mértékben megvan bennem.Kedves is vagyok, vagyis tudok az lenni. A boldogságom pedig nem egyenlő a jó kedvemmel. Ezek mellett egoista vagyok és arrogáns is, de kit izgat...ja és vicces embernek tartom magam.
Nos, ennyit rólam.(Biztosan meresztitek a szemeteket vagy épp a szemöldökötöket húzogatjátok miközben kijelentitek:"Micsoda egoista b.rom állat ez".
Higgyétek el, nem izgat.)
Talán vannak olyan emberek akik emiatt nem is fogják tovább olvasni a mai írásomat, de mégis teszek egy próbát és írok.
Nos, eljátszottam egy picit a gondolattal, hogy vajon hányan vágjátok rá az: "Ismerem-e magam?"kérdésre az "igen"-t. Kérlek benneteket, hogy még mielőtt válaszolnátok magatoknak, egy kicsit olvassatok tovább.
Rengetegen vannak olyanok, akik nem ismerik önmagukat és valóban az élet folyamatosságára bízzák magukat és várják azt a bizonyos csodát. hogy majd rálelnek önmagukra.
A nagy többség, még a rengetegnél is több ember azt hiszi, hogy ismeri magát, de nem. Váltig állítja, hogy ő ilyen és olyan, de egyáltalán nem ez mutatkozik meg és tulajdonképpen saját magát hazudtolja meg, mert éppen szépíteni akar a tényeken, vagy valóban tényleg semmi fogalma nincs semmiről, pedig mondják az értelmesebb egyének, hogy "igen, te ilyen és olyan vagy", de nem akarják, vagy épp nem tudják ezt elhinni
vagy, ha el is hiszik, próbálják leplezni.
Kevesen vagyunk olyanok, akik valóban rálelnek önmagukra és ez egy hosszú folyamat.Tudjátok a művészek azért lesznek már fiatalon tehetségek, mert kifejezik magukat a művészetek bizonyos ágaiban(korán)és valóban...látják(vagy hallják, ha zenész az illető)magukat az alkotásaikban. Én tulajdonképpen máshogyan leltem rá önmagamra és a verseimben csak egy töredéket olvashatnak rólam(azt, hogy a szerelem és a nő számomra isteni dolog).A regényeim és különféle nem verses írásaim, már többet mutatnak meg belőlem, ezért is hamar elterjedt bizonyos körökben az én stílusom. A fentiekben, amit leírtam magamról valóban az vagyok és, aki megismer váltig állíthatja, hogy ez így van.
Visszatérve az önmegismerésre, a szüleitek vagy épp mások amiket mondanak, meghallgathatjátok, mert valóban ők olyannak látnak titeket, de vigyázzatok azokra akik direkt negatív képet akarnak rólatok festeni.
Végezetül: Ha saját magatokról akartok jellemzést mondani, sose kezdjétek úgy: "Azt hiszem..."
kezdjétek így:"Sokan mondták már..."Mert az "Azt hiszem"-től a falra lehet mászni, higgyétek el.

Szavak

2012.06.24. 16:32

 Kisebb kihagyás után újra jelentkezem. Tudom sokatoknak az jött le a bemutatkozásomból, hogy egy egoista, nagyképű ember vagyok. Lényegében igazatok is van. De milyen ember, aki nincs megelégedve magával (egoista). Na de ezt hagyjuk is. Kezdjünk bele a mai témába.

 Egy alkalommal amikor Lennox-szal találkoztam egy mondata szöget ütött a fejembe. Mégpedig a korosztályunk beliekről beszélgettünk. Mellékesen jegyezném meg, hogy tudom én is tini vagyok, de akkor sem vagyok olyan, mint amilyenek a kortársaim. Szóval ez a mondat, ami megihletett: ,,Manapság a tinédzserek úgy dobálóznak a szavakkal, hogy nincsen mögöttük tartalom. A szavakat pedig az igazi jelentésük tudata nélkül használják.” És mennyire igaza van. De kezdjük az elején!

Ugye maguk a szavak a kommunikáció részét képező alapegységek. És valóban páratlan az, hogy az ősemberi nyögésektől eljutottunk arra a szintre, hogy komplett mondatokat tudunk megformálni. Ám a szavaknak konkrét jelentésük van. És ezeknek tudatában kell lennünk, hogy mondandónkat a szavak jelentésével adjuk tudtára a másik félnek. Magyarul a szavak olyanok, mint pl a rádióhullámok, küldjük valaki felé és ő a tartalmuk, jelentésük alapján leszűri a mondandónkat. A probléma ma már arra a szintre fajult, hogy a káromkodások egyre inkább kezdenek hétköznapi beszédünkbe is beivódni. Nap, mint nap halljuk ne adj’ Isten használjuk a trágárabbnál trágárabb szavakat. Ez leginkább a fiatalságra mondható el. Vegyünk egy példát. X haragszik Y-ra, mert egy buliban csókolózott a barátjával. Ahelyett, hogy leülnének és megbeszélnék Y-ont a kurva, ribanc szavakkal illeti. Amelynek valódi jelentése egy utcán álló kuncsaftokra váló hölgyet jelent. Ebből az vonható le, hogy a ma használatos szavaink nem sokára elvesztik igaz jelentésüket és értelmetlenül fogjuk őket használni. Elkeserítő!

 Manapság nem csak a tettekkel, hanem a szavakkal is megbánthatunk másokat. Az csak egy dolog, hogy ,,Elborult az agyam és mérgemben mondtam azokat, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan. Ne haragudj rám!” Mert bár van, aki megbocsát, de nem árt vigyázni a szánkkal, mert könnyen nagyon kínos és rossz helyzetbe sodorhatjuk magunkat. Először gondolkodjunk, és csak utána beszéljünk. Mi előtt megszólalsz, várj egy percet és gondolkozz ez alatt az idő alatt, hogy amit kimondanál, megéri azt, hogy megtörd vele a csendet. Azaz feleslegesen ne jártassuk a szánkat. És legyünk tudtában annak, hogy valóban a megfelelő szavakat használjuk üzenetünk közvetítéséhez.

Manapság már az angol kifejezés a face to face is teljesen értelmét veszti. Mert az internetnek köszönhetően, teljesen kezd megszűnni a személyes szemtől szembeni beszélgetés. Pedig csak gondoljatok bele, milyen jó találkozni a barátokkal, ismerősökkel és rég nem látott rokonokkal. Beszélgetni egyet a régmúltról. De ma már nem egyszer látni olyan kiírásokat a közösségi oldalakon, hogy egy házban élők vagy a buszon 3 üléssel hátrébb ülők beszélgetnek egymással Facebookon. Más dolog az, hogy ha van olyan dolog, ami publikus és nem tudod úgy elmondani a társadnak, hogy más meg ne hallaná. Arra viszont tökéletes az MSN, Facebook és az SMS is.

Végezetül. Találkozzatok személyesen is ismerőseitekkel, mert annál nincsen jobb dolog, ha a barátokkal elmész valahová és megbeszélitek ügyes-bajos dolgaitokat. A szemtől szembeni beszélgetés a tuti. Egy randi során pedig nincs szebb dolog, mint elmélyülni partnerünk tekintetében. (Jó ez csak így jött. De az interneten ezt nem nagyon tudod megtenni.) Műveljük nyelvünk! Mert kb. 15 millióan vagyunk a magyar nyelv és rajtunk áll, avagy bukik, hogy meddig marad fent. Remélem tetszett a bejegyzésem és nem sikerült túl unalmasra. További szép napot kívánok Nektek!

Bemutatkozom

2012.05.27. 13:29

Üdvözletem. Vulpex Penta’s alias Vulpy vagyok. A valódi nevemet direkt nem árulom el, mert így sokkal izgalmasabb írnom. Mert csak Lennox tudja, hogy valójában ki vagyok. Alapvetően nem tartom magamat filozófusnak, de zsenge korom ellenére szerintem elég komoly gondolkodású srác vagyok. Hobbim a netezés és a filmek. A filmek nyújtotta élvezeteket Lennoxtól vettem át. Manapság is igyekszem minél gyakrabban moziba járni. Imádom a zenét. Mindenféle stílust meghallgatok. Egészen 5-es koromig nem nagyon hallgattam semmilyen zenét. Ám 12 évesen megfertőződtem. A rock az, ami leginkább a szívemhez nőtt, de a modernebb zenéket sem vetem meg. Elég sok előadó szerzeményeit szeretem és hallgatom napi rendszerességgel, de csak kevesek a favoritjaim.

 Hogy miért csatlakozok szerzőként a bloghoz? Mert bár véleményemnek nem lesz következménye, de én is szeretem megmondani a magamét. És a környezetemnek is ha tetszik ha nem nem engedek az igazamból. Mert amit én elgondolok, azt nem nagyon tudják megváltoztatni sehogy sem. A komolyabb gondolkodást a nagyszerű fizikusnak Stephen Hawkingnak köszönhetem. Ő ”vett” rá arra, hogy ne fecséreljem el a tudásom. A korosztályom ennyi idősen bulizik, és nagy kanállal falja az életet. Én nem mondom azt, hogy én nem szoktam szórakozni, de nem iszom magamat minden hétvégén részegre. Érzékenyebb vagyok talán a környezetemben, osztályomban levő fiúknál, ami javarészt általános iskolámnak köszönhető. Ahol finoman szólva nem én voltam az osztálytársaim kedvence. Persze gondolhatjátok, hogy egy csodabogár, egy visszahúzódó ember vagyok, ami mellesleg nem igaz. Olykor szinte az előbbi két jelzőnek pont az ellentéte vagyok.

 Amiről a bejegyzéseimben fogok írni az javarészt a társadalmat érintő problémák és az emberiség számára egyre égetőbb kérdések lesznek. Továbbá őrült ötleteim és képzelgéseim. Mert van véleményem, és aki azt kimondja, vagy a világhálón közli, azt előbb-utóbb megtorolják valamilyen kisebb-nagyobb mértékben. Ezért kell az álnév. Remélem a cikkeim elnyerik tetszéseteket és segíthetek a blog népszerűsítésében, és kielégíthetem olvasási és művelődési vágyatokat. További szép napot kíván: Vulpy

Rájöttem, hogy a zsenialitás ebben az előzetesben leginkább a zenei kompozícióban rejlik. Az előzetes melankolikus zongorára írt témával kezdődik, ez tükrözi Batman helyzetét a film elején, majd a trailer végén berobban ez a téma, és meghalljuk, hogy ez Batman zenei főmotívuma sarkítva, ám Zimmer belevariálja Bane témáját is, szóval melankolikusság mellé belép a heroizmus és a félelem, ergo Batman felemelkedik, és megküzd Bane-el, ahogy a zenei témájuk is megküzd egymással. 

Hans Zimmer munkássága egyszerűen frenetikus, ezt soha nem bírtam hangsúlyozni. A film pedig abszolút #1 a várólistámon. Messze van még a július 26. 

                 

Az udvarlás a mai világban olyan ereklye, mint a latin nyelv: halott, de azért mégis tudjuk, hogy a vulpes rókát jelent. 

Miért is halott az udvarlás? 
Erre egyszerűen válaszolok: elfajzott a világ. Ha ma létezik is udvarlás, akkor az egyenlő a "rámászok a diszkóban és felviszem a szobámba"-effektussal (tisztelet a kivételeknek, hál'isten vannak). 
A minap láttam egy buliposztert, felháborítónak tartom a tartalmát. Ez az emberi erkölcs kifordítása, és a népek zabálják. Miért? Neveltetés kérdése? Igen, neveltetés kérdése, részben. Az rendben van, hogy nem kötik meg a gyerek kezét, és nem vágják be a lépcső alatti szobába azzal az indokkal, hogy egy nap varázsló lesz belőled, kisfiam. DE, amikor elengedi anyuci és apuci a gyöngyszemét egy olyan buliba, ahova drogosok és mindenféle erkölcstelen fekete lyukak járnak, akkor szeretném megérteni a szülői döntés okát. 

Apropó a poszter felháborító része: 

   

 

 

 

 

 

 

Világ kifordult önmagából, ez tény, de ennyire...!?
Ha piros, akkor te vagy anyuci\apuci tüneménye, és nem nyúlhat hozzád senki, mert anyuciék megtiltották, de azért belefér 1-2 tapi. 
Ha sárga, akkor te egy kis ribanc vagy, 4-5 kalandban benne vagy, de min. 10 perc, max. 11 egy menet. 
Ha zöld, akkor te vagy a legnagyobb ribanc, végigmész mindenkin, utána meg a közösségi oldalon önsajnáltatva nyíltan magadba borulsz, és megfogadod, hogy jövő szombaton nem iszol, nem mész át senkin, de aztán mégis. 

Nyersen lefordítva valami ilyesmit jelenthetnek ezek a színek. 
Az udvarlás csak itt-ott jelenik meg ilyen helyeken, becsülöm azokat, akik még élnek vele. 
Egy éjszakás kalandok mindig voltak, és lesznek is, de nem bírom hangsúlyozni ez a poszter provokatív (számomra legalábbis), és mennyi ilyen van még...Tartsátok meg az önméltóságotokat, ha meg nem tudjátok mi az, akkor googlezzatok rá! 

Én és a Pókember közötti kapcsolat igen szoros...volt. Nem mintha most nem szeretném a Pókember univerzumot, elég annyi, hogy kiskoromban jobban elvarázsolt Parker élete. 

Olvastam pár Pókember képregényt, néztem a Fox Kids-en a rajzfilmet, és, ami most fontosabb: szeretem Raimi Spidey filmjeit. 
Nem tudom, hogy az emberek többsége miért nem szereti a Rami-féle Pókember-trilógiát. Old-school szaga van az egésznek (hát igen, Raimi). Jó, a 3. rész szerintem is hosszú és aljasan bánik néhány karakterrel, Peter jellemfejlődése pedig egy kissé...NAGYON szájbarágós. A lényeg a lényeg: egy korrekt Pókember filmsorozatot állított össze nekünk Raimi, egy korrekt főszereplővel (Tóbiás Meggájvör).

Nem is kellett olyan sok idő, mire a nagyfőnökök zöld utat adtak egy Pókember rebootnak. Miért nem tudtak várni még 10 évet? Nekik sem tetszett Raimi Pókembere? Akartak valami képregényhűbb filmet látni a vásznakon? Lehet. 

Marc Webb vezényelte le a filmet - értitek Web(b) -, és egy igazán impozáns szereplőgárdát kapott. És itt meg is ragadom az alkalmat, hogy rátérjek a Pókember legújabb előzetesére, amit nagyon vártam, mert eddig nem győztek meg a marketing anyagokkal. 
Őszinte leszek: ezzel sem győztek meg. A szereplőgárda, nos, ez az egyetlen dolog Marc Webb mellett, amiért nagyon várom ezt a filmet. Ja, és persze James Horner lesz a film zeneszerzője, erről se feledkezzünk meg, akkor 3 dolog miatt várom ezt a filmet. 
Pókember szarkazmusa hiányzott Raimi sorozatából, itt viszont csak úgy szórja a poénokat Spidey, úgyhogy ezért kap egy piros pontot a film. 
Mondanám, hogy "Hűha, micsoda akciójelenetek lesznek itt." Biztos lesznek látványos akciójelenetek, semmi kétség, de nekem nagyon műnek tűnik, és ezzel mindig elrontják az élményt (ne legyen igazam). 

Mindent összevetve, én várom ezt a filmet, de félek tőle, hogy ez lesz az idei év Zöld lámpása.

 

Anno ’75-ben írtam a színház közönségében rejtőzködő kretén fajról, most pedig a filmszínház közönségében rejtőzködő bunkó fajról fogok prédikálni.

A mozi egy olyan szórakoztató, kulturális hely, ahova az emberek szórakozni, elgondolkodni járnak. A filmek lényege az lenne, hogy elrepítsen egy másik világba, ún. dimenzióba, és ennek hatására az ember elfelejti a mindennapi gondjait (kivéve, ha rosszul összetákolt filmet nézünk).


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amióta világ a világ, azóta csípik a csőrömet azok az emberek, akik befolyásoljak eme nagyszerű élményt.

Nagyon sok típust tudok felsorakoztatni, íme egypár:

- a beszélgetős: amikor egy család és\vagy baráti kör beül elém\mögém\mellém, és minden egyes neszt kommentelnek.

- a telefonálós: ez a kedvencem. A tipikus 21. századi posztmodern paraszt. Én személy szerint azért is vagyok szerelmes a moziba, mert elszakít ettől a rohanó világtól, ezért utazok és várok oly sokat arra, hogy elsötétüljön a terem, és elkezdődjön a vetítés. Ilyenkor lép be a 'telefonálós' típus az életembe. A film közepén elkezd csörögni a svájci bicskára hajazó telefonja közhelyes Los Lobos csengőhangon a kivasalt hajú hülyegyereknek, vagy ha éppen úgy van, akkor egy 40-50 év közötti üzletembernek, és mit ad Isten? Felveszi a telefont. A következő mondat hagyja el a száját: Szia, mondjad! Értem én, hogy a 21. századi társadalom példaképe a jaguár lett, amely úgy rohan, mint a meszes, de vannak bizonyos helyek, ahol engedjük el ezeket a hívásokat, és kapcsoljuk ki a telefonunkat.

- a fészbukozós: a másik kedvencem. Önmagában a Facebook szerintem internetre való kór, és rosszul vagyok már attól, ha valaki az utcán vagy az asztalnál bukfészezik a telefonján. Ez a pofátlanság tükörképe. Ha ezt moziban látom, akkor vagyok igazán szomorú. Nem is firtatom ezt tovább.

- a felolvasós: ilyen még csak egyszer fordult elő velem, de ez is egy érdekes dolog, sőt, ez egy látványosság. Történt velem vala, hogy beültem a Robin Hood c. Ridley Scott filmre, amely feliratosan ment a mozikban. Az előzetesek alatt beült mellém egy család, a kb. 7 éves kisfiúval. Gondoltam: ezek eltévedtek. De aztán, amikor elkezdődött a film, én tévedtem el agyilag. Az anyuka végigolvasta a filmet a kiskölyöknek. Szóról-szóra. Persze megvolt a maga elvetemült stílusa, mert a romantikus jeleneteket nem olvasta fel a gyereknek. Ha már egyszer beülnek egy véres Robin Hood mesére, akkor a romantikus jelenetektől kell megóvni a gyereket, mert a végén még olyat hall, hogy szeretlek - gondolta az anya.

A sor vége ködös, úgyhogy be is fejezem a sorolást, elég ennyi nézőtípus.
Jó éjszakát! 

Nem akarom…

2012.05.03. 20:36

  • Azt érezni 2012-ben, hogy minden egyes nappal egyre rosszabb a helyzet az országban.
  • Azt látni, hogy az emberek irigyek egymásra.
  • Azt hallani mindennap, hogy a benzinár 5 Ft-tal drágább.
  • Azt látni a közösségi hálón, hogy online dugják egymást két komment között.
  • Azt látni, hogy az emberek nem tisztelik a másikat.
  • Azt látni, hogy a társadalom egyre veszélyesebb lesz.
  • Azt tapasztalni, hogy az utcára kilépve veszélyben vagyok.
  • Azt hallani, hogy, ha valaki cigány, akkor bassza meg az anyját.
  • Azt tapasztalni, hogy ok nélkül köpjük le egymást.
  • Azt látni, hogy az emberek köpnek a kultúrára.
  • Azt hallani, hogy az emberek milyen "zenét" hallgatnak.
  • Azt látni, hogy a mai tizenéves kislányok, hogy öltözködnek.
  • Azt figyelni, hogy a mai tizenéves kisfiúk mit szívnak.
  • Azt tapasztalni, hogy az alkoholizmus és a dohányzás a príma dolog.
  • Azt hallcsizni, hogy a fiatalok, hogy beszcsiznek egymással.
  • Azt figyelni, hogy az ember vajon meddig ember.
  • Azt látni az utcán, hogy a hajléktalanokat kiröhögik.
  • Azt hallani, hogy a naponta 5 milliót kereső, agynélküli baszott politikus azt mondja: 47.000-ből meg lehet élni.
  • Azt nézni, ahogy a társadalmunkat a reality show-k tanítják.
  • Azt látni az iskolában, hogy a gyerek fegyelmezi a tanárt, nem pedig a tanár a gyereket.
  • Azt tapasztalni, hogy a gazdag csürhe mindent megtehet, míg a szegény semmit.
  • Azt tapasztalni, hogy az erős elnyomja a gyengét.
  • Azt érezni, hogy nem tudom tanulni azt, ami az álmom.
  • Azt hallani, hogy nem lesz nyugdíjam.
  • Azt látni, hogy az emberek gyilkolják egymást világszerte.
  • Én azt akarom, hogy...

Tisztelt ismerős és ismeretlen hölgyek\urak!

A színház egy leírhatatlanul jó dolog, talán az egyik legjobb dolog a Földön. Egy színfolt a mai rohanó világban, ahol az ember elfeledi a gondjait, bajait, és belecsöppen az adott darab világába, magával ragadja a színészek játéka, a díszlet, és maga a színház légköre, úgymond szaga. A legszomorúbb dolog, amikor az emberek nem értik meg, hogy mi miért történik a világban. Így van ez, amikor egy – jelen esetben több - tinédzser elmegy egy színdarabra.

Nos:
Ha irreleváns beszólásokat nyomsz a barátodnak\barátnődnek, attól nem leszel viccesebb, csak szánalmasabb.
Ha chipset akarsz tömni a pofádba, akkor menjél szépen haza, mondd meg anyucinak, hogy vegyen egy teherautónyi chipset, és roncsold csak saját magadat. Ez jó dolog, mert utána elgondolkodsz a kis életmódodon. 
Ha élni akarod a kicseszetten szánalmas online közösségi életedet, és online akarsz aratni, akkor ne járj színházba, inkább költözz ki egy favellába, és csevegjél online arról, hogy mennyire fáj az élet 17 éves létedre.
Ha egyszer nem érdekel a színház, de mégis el kellett jönnöd, mert ezzel akartál 5-öst szerezni irodalom órán, akkor inkább hadd ne mondják semmit.
Ha tényleg nem érdekel a színház, és a barátod\barátnőd kért meg, hogy kísérd el, akkor legyen benned annyi tisztelet, hogy végignézed csendben a művészek több hónapos munkáját!
Ha...

süti beállítások módosítása